Szent Ágoston 1970 –

Hol ismerték meg [az emberek a boldogságot], hogy ilyen nagyon vágyakoznak feléje? Hol látták, hogy ennyire szeretik? Valamiféle módon birtokoljuk, csak nem tudjuk, hogyan… Nem tudom, hogyan ismerték meg az emberek, s így nem tudom, milyen ez az ismeret. És én most csak azt kutatom, hogy ott van-e az emlékezetünkben? Ha ugyanis ott van, akkor már valamikor voltunk boldogok. Egyenként vagy külön-külön, vagy a legelőször vétkező emberben -- meghaltunk benne valamennyien s tőle egytől egyig nyomorúságosan születtönk --, most nem kutatom. Csupán azt keresem, hogy emlékezetünkben van-e a boldog élet….
Ha lehetséges volna, hogy az embereket egy közös nyelven megkérdezzük: akarnak-e boldogok lenni? -- minden habozás nélkül igennel felelnének. Ez azonban lehetetlen volna, ha az emlegetett névvel jelölt fogalmat nem őrizné az emlékezetünk.