Hioszi Tatiosz 0001 – 0001

Amikor megszülettél, az Ajándékozótól kaptál egy érzékeny szívet. Font hozzá egy ezüstszálat is. Innenső végét a te szívedhez, túlsó felét ahhoz a másik szívhez kapcsolta, végül összekötötte őket. A két kicsi szívből egy nagy szív lett. Bármilyen távol vagytok egymástól, ez az ezüstszál nem szakadhat el soha.

A múltat nem változtathatod meg, de a jövőt igen. A külső szemedet előre ragasztották az istenek, ha a múlttal feladatod volna, hátul is lenne szemed. (...) A múlt nem számít, a jövő pedig ebben a pillanatban kezdődik.

A boldogsághoz vezető legrövidebb út: az önismeret.

Virág a virágban, kő a kőben, ég a tengerben, ember az emberben látja meg képmását, és leli meg együvé tartozását.

Nagy dolog hinni magadban, és még nagyobb hinni a többiekben.

Légy tudatában esendő pillanataidnak, hiszen ember vagy. Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.

Te és én ugyanazok vagyunk. Amikor a szemedbe nézek - tudod ezt. Amikor a szemembe nézel - tudom ezt.

Tudod-e, hogy minden ember egy kis magányos sziget, és legfőbb vágya erről a szigetről kiúszni, mégpedig úgy, hogy a sziget sértetlen maradjon?

A szeretet palotájában minden egyetlen pillanatig tart. Amit kaptál, egy szemvillanásig lehet a tiéd…

A lélek titkos beszéde a lélekkel - a szeretet.

A boldogság, éppúgy, mint a szeretet: tünemény. Jön és megy, éppen azokat hagyja cserben, akik csupán vágynak rá, de semmit nem tesznek érte.

Dönts szíved szerint: aki szeretettel közelít a világ dolgaihoz, mindig jól dönt.

- Elsősorban mi hát a szeretet? - Biztonság. Ha szeretnek és szeretsz, mindig van szövetségesed. - És mi a szeretet másodsorban? - Erő. Feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, mit az élet a válladra rakott. - Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem. - Az élet már ilyen. A mohamedán szőnyegszövők, ha elvétik a munkát, meg sem kísérlik kijavítani a hibát, mert tudják, hogy csak Allah tökéletes. - Mégis érdemes szeretni? - Csak azt érdemes.

Ha már tudod, mi végre születtél, megtudtad magadról a legfontosabbat.

Ember számára nem létezik nehéz helyzet, csupán helyzetek vannak. A nehézség leküzdéséhez kell egy kis idő, a lehetetlennek tűnőhöz valamivel több.

Boldog életre vágyik minden ember. Ha élni akarsz, hagyj másokat is élni. Boldogságodat soha ne tedd függővé másoktól, így nem állod útját sem mások, sem a magad boldogságának.

A fénylő Napnak is vannak sötét foltjai. Mért hinnénk, hogy egy ember élete csupa tündöklésből áll? A Föld éjszaka megpihen, hogy a következő napon állni tudja a Nap fényét. Amikor elég volt a töménytelen ragyogásból sötétségbe burkolódzik. Így van ez az emberrel is: a mértékletes fénnyel ragyogókat bántja a nagy fényesség, félrehúzódnak; míg a folyton tündöklők kimerülnek. Senkinek sem jó a túlzott tündöklés: az előbbi, mint parányi csillag hozzásimul az égbolt sötétjéhez; az utóbbi fényét fakítja, idővel aztán megszürkül, lekopik róla az aranymáz, s miként a gyertya lángja, mely túl soká világít, csonkig ég. Mégis ki ne csodálná a horizont tetején tündöklő Napot, mely fényességet, meleget és jóságot áraszt maga körül? És ki ne menekülne a perzselő Nap elől, amelynek tüzétől kiég a fű, elszáradnak a fák, elapadnak a folyók, visszahúzódnak a tengerek, végül a semmibe vész az óceán? Légy tündöklő Nap a saját égboltodon. A világmindenség hatalmas - számtalan Naprendszer megfér benne. Hogy felfigyeljenek rád, hogy megértsenek, hogy ne gyűlöljenek - ne élj túlzó fénnyel. Ami kevés, az senkit se bánt: mérsékli az irigységet, lecsillapítja a féltékenységet, fékezi a dühöt, a gúnyt, a kajánságot, a gonoszkodást, és egyúttal megakadályozza a saját kimerülésedet. Aki folyton világit, fogy az olaja; a csonkig égett gyertyát a szemétre hajítják. Ügyelj, hogy fényed ne vakítson el senkit: se másokat, se önmagadat. Aki jól lát, az előre lát. A látás művészete - az élet művészete.

A szívek ragyogásáról és keserűségéről A természet gyöngéden beoltotta az emberbe az élet szeretetét, az állatok szeretetét, az ember szeretetét, az igazság szeretetét. De megtalálhatod mindezek ellenkezőjét is a világban: az élet megvetését, az állatok gyűlöletét, az ember lenézését és az igazság eltiprását. A világot könnyebb irányítani, mint az emberi szívet. Aki pedig szívét képes megtölteni szeretettel, a legtöbbet tette a világért, amit ember tehet.

Egy ifjú tanácsot kért Diogenésztől:
- Eddig gazdag voltam, de most egy hatalmas vagyont örököltem és nagyon gazdag lettem. Mondd meg, mitévő legyek, hogy a pénz ellenére jó ember maradhassak.
Diogenész felnézett az égre, karját széttárta, de hiába várta a magasból a megvilágosodást:
- Nem tudom, mit mondjak neked. Ha azt tanácsolom, hogy add a vagyonodat a rokonaidnak és a barátaidnak, semmi örömöd nem származik belőle, mivel nem fognak jobban tisztelni bőkezűségedért, és még többet akarnak majd. Ha azt mondom áldozd fel kincseidet Zeusz oltárán, csak a papok kapzsiságát növeled. De ha vagyonodat szétosztod a szegények között - akik egyébként ezt nem várják el tőled -, oly büszkeséggel tölt majd el, hogy az önelégültség bűnébe esel.
Mivel az ifjú mindenáron választ akart kapni, Diogenész ezt tanácsolta:
- Add a pénzed a szegényeknek, legalább nekik lesz valami hasznuk belőle, ha neked nem is. Ha nem segítesz másokon, pedig megtehetnéd, másokat károsítasz meg. Ha segítesz, magadat károsítod meg.
Ha semmit nem tudsz erről a dilemmáról, az a lélek halálát jelenti. Ha viszont ez nem jelent számodra dilemmát, tiéd az örök élet.

Mikor Platón megkérdezte tanítványaitól, mi a három legfőbb dolog, amely az élethez szükséges, Kalimonasz ezt válaszolta: - Az életem, a fegyver és a szeretet. - Ha valamelyiktől meg kéne válnod, melyiket hagynád el? - kérdezte tőle Platón. - A fegyvereket. - És ha még egyről le kéne mondanod, melyiket hagynád el? - Az élelmet - válaszolta Kalimonasz. - Fegyver nélkül az ellenség a halálba kerget, élelem nélkül éhen pusztulunk; de ha meggondolod, a halál évezredek óta az élet velejárója. Fegyverrel megvédhetjük, és élelemmel fenntarthatjuk az életünket, de vajon mit kezdenénk egy olyan élettel, amelyből hiányzik a szeretet?

Ha tudsz egy szóval úgy fordítani a dolgon, hogy megvilágosodjék a kérdés, akkor mért ködösítessz? Ha tudsz egy mosollyal más arcára mosolyt csalni, akkor mért pártolod a mogorvaságot? Ha tudsz egy kézmozdulattal másokon segíteni, mért tartod karjaidat béna lustaságban? Ha tudsz szeretni, mért várod el, hogy előbb mások szeressenek?

Az igaz megértés, nem a világ jelenségeinek megértése, hanem az embernek, s rajta keresztül minden emberinek. Önmagunk megértése, megvilágosodás. A többiek megértése bearanyozza megvilágosodott napjainkat. A megértés feltétele: a szeretet, amellyel másokat a szívünkbe befogadunk. Amikor a megértést elneveztük szeretetnek, trónjára emeltük az embert. Senkivel sem történhet meg olyan dolog, ami nem emberi. Az emberbe sok minden belefér: a nagyság éppúgy, mint a törpeség. Nem csak nagy dolgokra születtünk, hanem kis dolgokra is. Az élet mindennapokból áll, a nagy dolgok semmiségekből tevődnek össze. Mindig tudd: a dolgok egyszer történnek meg veled. A legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz.

Ágisz boldogsága
----------------------
Egy napon Ágisz beállított a mesterhez. - Nagy a családom és túl kicsi az ágyam - mondta zaklatottan.
A mester szótlanul intett, hogy folytassa a történetét.
- Kis házam parányi szobájában hatan alszunk egy ágyban: a feleségem, két fiam, apósom, anyósom meg jómagam - mondta Ágisz szenvedő arccal.
- Mit tehetek érted? - kérdezte a Mester.
- Kérlek, adj tanácsot, kit űzzek el a házamból, hogy nyugalmat és boldogságot nyerjek? A feleségem a másik felem, a gyermekeim még túl kicsik, apósom, anyósom pedig már öregek. - Értem - válaszolta a Mester. - Hány állatod van?
- Állatok? - csodálkozott Ágisz, majd ujjain leszámolta mind a nyolcat. - két kutya, egy ló, egy tehén, négy birka.
- Jól van. Akkor fogd meg őket, vidd be a házadba, és lakjanak veled egy szobában. Az ágyadat se tagadd meg tőlük.
Ágisz hazatért és úgy cselekedett, ahogy a Mester tanácsolta. Néhány nap múlva, lóhalálában felkereste újra a Mestert.
- Végem van! Szenny és bűz, vonyítás, bégetés és nyihogás zavarja nyugalmamat. Megőrülök! Mondd meg, mi tévő legyek?
- Menj haza, és tereld be az állatokat az óljukba. Ágisz ismét úgy tett, miként a Mester tanácsolta, és már másnap visszatért hozzá ragyogó arccal.
- Milyen gyönyörű az élet! - kiáltotta örömében.
- Az állatok kint, mi bent. Az életünk: akár a mennyországban. Rend van, és csönd honol kis házam parányi szobájában. Most már tudom, mi a boldogság.