"idő" témájú idézetek

A múltat nem változtathatod meg, de a jövőt igen. A külső szemedet előre ragasztották az istenek, ha a múlttal feladatod volna, hátul is lenne szemed. (...) A múlt nem számít, a jövő pedig ebben a pillanatban kezdődik.

Kérdező: Az önmegvalósítás csupán idő kérdése, vagy az időn kívül más tényezőktől is függ?
Mahárádzs: Mindenféle várakozás haszontalan. Csak önmagunkat ámítjuk, ha a problémáink megoldásában az időre bízzuk magunkat. Ha a jövőt önmagára hagyod, csupán a múltat ismétli. Változás csak most történhet, soha nem a jövőben.
Kérdező: Mi idézi elő a változást?
Mahárádzs: Kristálytisztán lásd a változás szükségességét! Ez minden.
Kérdező: És mi a helyzet a félelemmel?
Mahárádzs: A vágy a múltra vágyik, a félelem a jövőtől fél. A múltbeli szenvedés emléke és a visszatérésétől való félelem miatt aggódik az ember a jövőjéért.
Kérdező: Az ismeretlentől való félelem is létezik.
Mahárádzs: Aki nem szenvedett, nem fél.

Hatalmas energiák szabadulnak fel az emberi életben akkor, amikor nincs eltérés abban, ahogy gondolkodunk, amiben hiszünk, és ahogyan élünk.

A múltnak nincs hatalma a jelen pillanat felett.

Az igaz megértés, nem a világ jelenségeinek megértése, hanem az embernek, s rajta keresztül minden emberinek. Önmagunk megértése, megvilágosodás. A többiek megértése bearanyozza megvilágosodott napjainkat. A megértés feltétele: a szeretet, amellyel másokat a szívünkbe befogadunk. Amikor a megértést elneveztük szeretetnek, trónjára emeltük az embert. Senkivel sem történhet meg olyan dolog, ami nem emberi. Az emberbe sok minden belefér: a nagyság éppúgy, mint a törpeség. Nem csak nagy dolgokra születtünk, hanem kis dolgokra is. Az élet mindennapokból áll, a nagy dolgok semmiségekből tevődnek össze. Mindig tudd: a dolgok egyszer történnek meg veled. A legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz.

A jelen örökké tart, és minden a jelenben történik.

Megélni valamit annyit jelent, mint meglátni azt, ami van.

Hakuin, a zen mester, egy japán városban élt. Nagy megbecsülésnek örvendett. Sokan keresték fel, hogy meghallgassák spirituális tanítását. Szomszédjának a tizenéves lánya egy nap teherbe esett. Amikor erre fény derült, dühös szülei szidalmazva faggatták az apa kilétéről. A lány végül azt mondta, hogy a gyerek Hakuintól, a zen mestertől származik. A dühöngő szülők erre átrohantak Hakuinhoz, s üvöltözve és vádlóan elmondták, lányuk bevallotta, ő a gyermeke apja. Hakuin csak ennyit mondott: „Így lenne?” A botránynak híre ment a városban és a környéken. A mester jó híre odalett, ám őt ez nem zavarta. Immár senki sem kereste fel. Nem bánta. Amikor a gyermek megszületett, a lány szülei átvitték Hakuinhoz. „Te vagy az apja, hát tessék, gondoskodj róla!” A mester szeretettel gondoskodott a gyerekről. Egy év múlva a lány szégyenkezve vallotta be szüleinek, hogy a gyermek apja valójában az a fiatalember, aki a hentesüzletben dolgozik. A szülők irulva-pirulva keresték fel Hakuint, hogy kimagyarázkodjanak, és a bocsánatáért esedezzenek. „Borzasztóan sajnáljuk. Azért jöttünk, hogy visszavigyük a gyereket. A lányunk bevallotta, hogy nem ön az apja.” Hakuin mindössze ennyit mondott: „Így lenne?”, és átnyújtotta a csecsemőt.

Az élet nagy lehetőségeinek van lejárati ideje. (Futótűz c. film)

Az idő nem más, mint lét és nemlét kapcsolata.

Meg kell tanulnunk békén hagyni a világot. Annyira belebonyolódtunk a politikába, a családi életbe, a munkába és a többibe, hogy elfelejtjük: meg vannak számlálva az éveink, melyeket még ezen a földön ebben a testben töltünk. És mihez kezdünk a még hátralévő idővel? Olyan dolgokra fordítjuk, amelyek valójában nem léteznek, értelmetlenek.