Dzsiddu Krishnamurti 1895 – 1986
(angol: Jiddu Krishnamurti) Indiai filozófus, író, teozófus és spirituális tanító volt.
Mi az, amit a legtöbben keresünk? Mi az, amit mindannyian akarunk? Az emberek többsége minden bizonnyal valamilyen boldogságra vagy békére vágyik…. Vajon valóban a bolodgságot keressük, vagy pedig egy bizonyos örömet, amelytől a boldogságot reméljük? A boldogság és az öröm nem azonos egymással.
Egyáltalán, kereshetjük a boldogságot? Talán rábukkanunk az örömre, de a boldogságot biztosan nem találjuk meg. A boldogság valaminek a mellékterméke.
A boldogság nem olyan dolog, amit hajszolni lehet, hanem jön magától. Ha azonban keressük, elkerül bennünket.
Mi értelme megkérdezni, létezik-e boldogság, amikor szenvedünk? Megérthetjük-e a szenvedést? … Boldog vagyok, amikor nem szenvedek, de abban a pillanatban, amikor ez tudatosul bennem, oda a boldogság.
Meg kell tehát érteni a szenvedést. Megérthetem-e, hogy mi a szenvedés, amikor elmém egy része a boldogságot, a nyomorúságból való kivezetőutat keresi? Nyilvánvalóan nem, mivel a szenvedés megértéséhez teljesen azonosulnom kell vele. Nem utasíthatom el, nem minősíthetem, nem hasonlíthatom össze valami mással.
A boldogságról akkor tudom meg az igazságot, ha tisztában vagyok azzal, hogyan kell figyelni. Tudnom kell, hogyan figyeljek a szenvedésre. Ha képes vagyok odafigyelni a szenvedésre, figyelhetek a boldogságra is, mivel valójában azzal vagyok azonos.
Egyáltalán, kereshetjük a boldogságot? Talán rábukkanunk az örömre, de a boldogságot biztosan nem találjuk meg. A boldogság valaminek a mellékterméke.
A boldogság nem olyan dolog, amit hajszolni lehet, hanem jön magától. Ha azonban keressük, elkerül bennünket.
Mi értelme megkérdezni, létezik-e boldogság, amikor szenvedünk? Megérthetjük-e a szenvedést? … Boldog vagyok, amikor nem szenvedek, de abban a pillanatban, amikor ez tudatosul bennem, oda a boldogság.
Meg kell tehát érteni a szenvedést. Megérthetem-e, hogy mi a szenvedés, amikor elmém egy része a boldogságot, a nyomorúságból való kivezetőutat keresi? Nyilvánvalóan nem, mivel a szenvedés megértéséhez teljesen azonosulnom kell vele. Nem utasíthatom el, nem minősíthetem, nem hasonlíthatom össze valami mással.
A boldogságról akkor tudom meg az igazságot, ha tisztában vagyok azzal, hogyan kell figyelni. Tudnom kell, hogyan figyeljek a szenvedésre. Ha képes vagyok odafigyelni a szenvedésre, figyelhetek a boldogságra is, mivel valójában azzal vagyok azonos.
Hatalmas energiák szabadulnak fel az emberi életben akkor, amikor nincs eltérés abban, ahogy gondolkodunk, amiben hiszünk, és ahogyan élünk.