Bert Hellinger 1925 –

A homály nem képes elhomályosítani a ragyogó üveget, a homálos üveg azonban elhomályosíta a ragyogó fényt.

A vödör vízben, anélkül, hogy ezt megfogalmaznánk, megsejtjük a tengert.

A jelen örökké tart, és minden a jelenben történik.

A mások rovására született boldogság rendszerint rövid életű.

Amit az ember fogva tart, az elmenekül.

Önnön megtisztulásához mindenkinek magának kell izzania. A megtisztulás egyben búcsú az ártatlanságtól.

A szeretet megtölti azt, amit a rend körülzár. A szeretet a víz, a rend a korsó. A rend összefog, a szeretet szétárad. A rend és a szeretet együttműködnek. ---- A szeretet rendjét némelyek úgy kezelik, mintha csak egy vélekedés lenne, amellyel tetszés szerint rendelkezhetünk, vagy amelyet tetszés szerint megváltoztathatunk.

A remény elhomályosítja a látást.

A kételkedés hasonlatos a hithez, mindkettő a látást helyettesíti.

Megélni valamit annyit jelent, mint meglátni azt, ami van.

Kilépsz a napfényre, és máris világos van.

A megvilágosodás olyan, mint amikor sokan meghajolnak egyetlen fénylő középpont felé.

Az intuíció mindig hirtelen jön, csak a gondolkodáshoz szükségeltetik idő.

A rend egy folyó, minden mozgásban van.

Az elmélet legfeljebb az irányt mutatja meg, ő maga azonban se nem cél, se nem út.

Minden döntés ideiglenes.

A megvilágosodottság -- ismeret a rendről.

A hit azt követeli, hogy tagadjuk le mindazt, amit tudunk, továbbá mindazt, amit nem tudunk.

Az öntudat -- a saját út ismerete.

Óvatossá válok, amikor egyetértesz velem,hiszen akkor talán csak a véleményedre hagyatkozol. Ha észlelnéd a valóságot, akkor az észlelésed különbözne az enyémtől.

Aki a véleményéről lemond - nyer, aki a felismeréséről lemond - veszít.

A helyes ellenében nincs másik választás.

Ami igaz, annak ki kell állnia a próbát.

A probléma komoly, a megoldás derűs.

Hamis útnak nincs vége.

A tapasztalat akkor válik hasznunkra, ha magunk mögött hagyjuk.

A mókus azért gyűjt olyan sokat, mert feledékeny.

A tanuló birtokolni akarja a tudást, mielőtt eggyé válhatna vele.

Mindent, ami van, ideiglenesen veszünk birtokba.

Aki később jön rá, többet tanul.

A bölcsesség -- hosszas fegyelmezett gyakorlás gyümölcse, de aki már birtokolja, annak nem kerül fáradságába.

A boldogság rátalál arra, aki feléje fordul.

Az aszkétának az anyja hiányzik, a szenvedélybetegnek az apja.

A csend a koncentrált önátadásban születik, amikor átadjuk magunkat annak, ami bennünket hordoz.

Aki jó akar lenni, rosszabb lesz.

A rossz csak akkor hagy el minket, ha szép nyugodtan elengedjük.

Aki úgy érzi, hogy neki van igaza, már el is távolodott az igazságtól.

A megállás is változás. Sokan, akik fiatalok maradtak, csupán megálltak.

Szeretet -- hozzájárulás a fejlődéshez.